Ma ünnepli Amy bemutatkozó lemeze a 9.(!) "születésnapját", így az előző évekhez hasonlóan írok róla pár szóban.
Öt kislemezt másoltak ki róla, ezek időrendi sorrendben: Poison Prince, Mr. Rock&Roll, L.A., This Is The Life, Run. Mindent dalt Amy írt, az L.A.-t a menedzserével, Pete Wilkinsonnal közösen, a többit egyedül; egyes dalokat - például a Youth of Todayt - évekkel az album megjelenése előtt. Németországban ötszörös-, Svájcban négyszeres-, Nagy-Britanniában és Ausztriában dupla platina lett. [Részletesen itt olvashattok róla.]

Amy tegnap arról írt twitteren, hogy jövő héttől folytatódnak az új lemez munkálatai: "Jövő héttől vissza a darálóba!"
Emellett megosztott egy fényképet, amin a glasgow-i Barrowlands falát díszítő, Amyről készült poszter látható. Ezt a megjegyzést fűzte hozzá: "Ezt a képet most küldte egy barátom. A @TheBarrowlands falán van. Hogyhogy eddig nem erről? A világ legjobb helye!" A Barrowland Ballroom Amy kedvenc koncertterme, még tiniként dalt is írt róla az első lemezére.

Az NPO2 rádió egyik műsorának vendégeként adta elő Lorrèn és csapata Amy This Is The Life című dalának feldolgozását. Lorrèn holland jazzénekesnő-dalszerző, akinek pár nappal ezelőtt jelent meg az első lemeze. A feldolgozás kifejezetten jól sikerült, teljesen más hangulatot adtak a dalnak.

Amy pár héttel ezelőtt megosztotta instagramon a Run legelső kéziratát ezzel a megjegyzéssel: "A régi jegyzettömb még mindig menő! Orvos lehetnék ezzel a kézírással!"
A kéziraton látszik, hogy eredetileg itt-ott más lett volna a dalszöveg [a képet itt nézhetitek meg teljes méretben.] Ki is emeltem azokat a részeket, amiket később megváltoztatott - részletek a bővebben után.

Folytatódik a korábbi cikksorozat a This is the Life lemez utolsó harmadával, az A Wish For Something More-ral, a Footballer's Wife-fal, a The Road To Home-mal és a lemezen rejtett dalként szereplő Dougie MacLean-feldolgozással, a Caledoniával. A dalok közül egyik sem jelent meg kislemezen - pedig a Footballer's Wife szerintem az album egyik legjobb legeslegjobb dala, így mindenképpen megérte volna kiadni, mondjuk az L. A. helyett.

Az előző bejegyzésben említett cikksorozat második része következik, most a This Is The Life nagylemez második harmadával: a Run-nal, a Let's Start A Band-del, a Barrowland Ballroom-mal és az L.A.-jel kapcsolatos gondolataimat osztom meg veletek.
A négy dal közül a Run és az L.A. jelent meg kislemezen és kapott videoklipet - de egyik sem közelítette meg a This Is The Life kislemez sikereit, amit sajnálok, mert például a Run igencsak megérdemelte volna.

Pontosan nyolc évvel ezelőtt jelent meg Amy első, és egyben eddigi legsikeresebb lemeze, a This Is The Life. Öt kislemezt másoltak ki róla, ezek időrendi sorrendben: Poison Prince, Mr. Rock&Roll, L.A., This Is The Life, Run. Mindent dalt Amy írt, az L.A.-t a menedzserével, Pete Wilkinsonnal közösen, a többit egyedül; egyes dalokat - például a Youth of Todayt - évekkel az album megjelenése előtt. Németországban ötszörös-, Svájcban négyszeres-, Nagy-Britanniában és Ausztriában dupla platina lett.

Még korábban ígértem, hogy amíg Amy pihen, és így kevesebb róla a hír, új cikksorozatot szeretnék indítani, amiben Amy lemezeit mutatnám be a saját szemszögemből, személyes véleménnyel, élményekkel együtt.
Az első részben This is the Life lemez első négy dalát: a Mr. Rock&Roll-t, a This Is The Life-ot, a Poison Prince-t és a Youth Of Today-t mutatom be.
A TITL Amy bemutatkozó lemeze volt, és máig a legsikeresebb - már, ha a lemezeladásokat nézzük. A dalait Amy 16-17 évesen írta.